Török Zsolt Győző: A boldog békeidők atlasza - Kogutowicz
Hogyan lett egy galíciai származású, morvaországi születésű, korábbi osztrák katonatisztből szerelmes leányszöktető, majd soproni tanár, végül magyar térképész Budapesten? A regényes formában megírt kötetben a szerző több évtizedes kutatásai alapján kelti életre a legendás térképész szellemét. Kogutowicz Manó ezután maga is megszólal: történeteket mond el életéről, beszélget az íróval a térképekről, sőt, az érdekes és tanulságos történeteket sajátos, fanyar humorú megjegyzéseivel fűszerezi.
Siklósi Iván, Fecz Dóra, Deák Péter: Apparatus Eruditionis
Siklósi Iván az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszékének egyetemi docense. Diplomájának megszerzését (ELTE, 2004) követően a Szegedi Tudományegyetemen (2005-ig), valamint az ELTE-n (2004-től folyamatosan), 2005 és 2015 között pedig a győri Széchenyi István Egyetemen is római jogot oktat. 2004-től 2011-ig modern polgári jogi (ezen belül különösen kötelmi jogi, valamint jogösszehasonlító témájú) kurzusok megbízott előadója a Mathias Corvinus Collegiumban. Több könyv – közöttük egy kétkötetes összefoglaló mű (Római magánjog) – egyedüli szerzője, számos további – magyar, angol, német és francia nyelvű – tudományos publikáció szerzője, társszerzője vagy szerkesztője. Kutatásai elsősorban a római magánjog különféle területeit ölelik fel. PhD-fokozatot 2013-ban szerzett a jogügyleti érvénytelenség római jogi, jogtörténeti és modern jogi kérdéseire fókuszáló disszertációjával. 2014-ben három évre elnyerte az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját, melynek zárójelentése „kiemelkedő” minősítést nyert. 2015-ben az „ELTE Ígéretes Kutatója” kitüntetést kapta meg. 2020-ban habilitált az ELTE-n, értekezését a custodia-felelősség klasszikus római jogi témakörében készítette. Legutóbbi monográfiája az öröklési jog fejlődésének egyes kérdéseivel foglalkozik. Fecz Dóra az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszékének kutatási asszisztense. Diplomájának megszerzése (ELTE, 2014) óta óraadóként oktat a Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszéken is. Tanulmányai során egy szemesztert töltött a Friedrich-Schiller-Universität Jena és két félévet az Eberhard Karls Universität Tübingen jogi karán, ahol polgári jogi és római jogi kurzusokat hallgatott. Deák Péter az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszékének tanársegédje, bírósági titkár. Diplomájának megszerzését (ELTE, 2017) követően az ELTE-n római jogot oktat, valamint bírósági pályafutását is megkezdi a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Jelenleg a Fővárosi Ítélőtábla Közigazgatási Kollégiumában teljesít szolgálatot. Kutatásai főként a római családjog területére koncentrálnak, de több más témájú publikáció szerzője vagy szerkesztője is. Az actio rerum amotarum problematikáját tárgyaló PhD-értekezését 2024-ben védte meg.
Így látják a magyarokat a világban – 4. kiadás
Földönkívüliek által alkotott nyelvük van, hihetetlenül tehetségesek, a forgóajtón mögöttünk jönnek be, és előttünk mennek ki. A magyarokról rengeteg sztereotip gondolat, furcsa vélemény vagy éppen szerintünk is találó megjegyzés született már (nyilván a dicséretek mind találóak). Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon. Ezt a választ egy Los Angeles-i közgazdász adta arra a kérdésemre, hogy hallott-e már Magyarországról. A társaság többi tagja nem hallott még a furcsa nevű „Éhesországról”. Mivel hazánk angol neve /Hungary/ hasonlít az angol „éhes” szóra /hungry/, a világ minden táján elviccelődnek ezzel. „Tényleg éhes?” „Én már nagyon éhes vagyok.” Ezerszer hallottam már eme jeles poénokat. Előfordult, hogy elmondtam, honnan jöttem, és gyorsan megkínáltak harapnivalóval. Ilyenkor udvariasan mosolygok, és biztosítom újdonsült ismerősömet, hogy ez a frappáns szóvicc neki jutott eszébe először.
A magyar helyesírás és írásjelhasználat (2. bővített és átdolgozott kiadás)
A magyar helyesírás és írásjelhasználat című egyetemi jegyzet átfogó képet nyújt a magyar helyesírás, írásjelhasználat és a nyelvújítási korszakok történetéhez, továbbá a mai magyar írás gyakorlatához és a világ nyelveinek jobb megismeréséhez. A kötet útmutatója lehet nemcsak az egyetemi hall-gatóknak, hanem mindazoknak, akik érdeklődnek a magyar nyelv, a világ nyelvei és a nyelvészeti kérdések iránt, konkrétabban, akik mintát szeret-nének kapni arra is, hogyan lehet a helyesírással és a jelentéstannal hasz-nosan foglalkozni, de azoknak is, akik a szerzőkkel együtt azt a nézetet vallják, hogy a nyelv, a nyelvhasználat szorosan összefügg a gondolkodással, s ez az összefüggés teljes mértékben igaz a helyesírásra is. A mű szerzői: dr. Keszler Borbála professor emeritus, az MTA doktora, az Anyanyelvünk Európában Elnöki Bizottság, a Nyelvtudományi Bizott-ság, a Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottság és a Magyar Nyelvészeti Munkabizottság tagja, valamint dr. Kiss Róbert Richard, a Kodolányi János Egyetem Újmédia és Kreatívipari Karának dékánja, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatójaként évekig tanította a helyesírási alap-kérdéseket.
Így látják a magyarokat - 3. kiadás
Magyarország másképp
Földönkívüliek által alkotott nyelvük van, hihetetlenül tehetségesek, a forgóajtón mögöttünk jönnek be, és előttünk mennek ki. A magyarokról rengeteg sztereotip gondolat, furcsa vélemény vagy éppen szerintünk is találó megjegyzés született már (nyilván a dicséretek mind találóak). Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon. Ezt a választ egy Los Angeles-i közgazdász adta arra a kérdésemre, hogy hallott-e már Magyarországról. A társaság többi tagja nem hallott még a furcsa nevű „Éhesországról”. Mivel hazánk angol neve /Hungary/ hasonlít az angol „éhes” szóra /hungry/, a világ minden táján elviccelődnek ezzel. „Tényleg éhes?” „Én már nagyon éhes vagyok.” Ezerszer hallottam már eme jeles poénokat. Előfordult, hogy elmondtam, honnan jöttem, és gyorsan megkínáltak harapnivalóval. Ilyenkor udvariasan mosolygok, és biztosítom újdonsült ismerősömet, hogy ez a frappáns szóvicc neki jutott eszébe először. Külföldön kicsit másképp látják Magyarországot, mint azt itthon gondolnánk. Erről és a magyarok többi néphez való viszonyáról több felmérés is született már, a legkülönbözőbb szervezetek közreműködésével. Különösen érdekesek a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és az Európai Folklór Központ kutatásai. Észak-Amerikában alig hallottak rólunk, akik mégis, azok lovasokra, végtelen sztyeppékre gondolnak. Klasszikus, de nem egyedi példa, amikor a tengeren túli csoport tagjai utazás előtt megkérdezték, hogy itt még vajon mindenki lovon jár-e, mert ők, sajnos, nem tudnak lovagolni, és akkor bizony mi lesz. Érdekes, hogy néhány Latin-Amerikai országban és Kubában jobban ismerik az országot. Magyar bokszolókat, magyar ételeket és a régi magyar focit tudják felidézni – képzeljék, milyen jó lehetett a labdarúgásunk, hogy annyi év alatt sem sikerült a Magyarország-futballnemzet képet romba döntenünk. Reméljük, hogy új sikerek erősítik majd ezt a meglátást...Nyelvelő
A szerző e könyvével kettős célt kívánt elérni: 1. érdekes témák boncolgatása, tanulságképpen mindenkinek, 2. a magyar nyelvszeretetére és megbecsülésére buzdítás. A munka egy hetilap cikksorozatára épül. Az olvasók hétről hétre beküldhették kérdéseiket, megírhatták véleményüket. Négy év alatt mintegy tízezer elektronikus vagy hagyományos levél érkezett, egyetemi oktatók éppúgy írtak, mint orvosok, cukrászok, néprajzkutatók, bérelszámolók vagy betanított munkások. Mivel a legtöbb írás az olvasók kérdéseire adott válasz vagy a kérdésekkel kapcsolatban felmerülő tudományos problémák megoldása, igen színes könyvet kap az olvasó a kezébe, hiszen tájékozódhat etimológiai (szófejtési), grammatikai, stilisztikai, helyesírási, nyelvmûvelô, névtani, kommunikációs kérdésekrôl, de olvashat tréfás szokásokról, mondókákról, különleges helynevekről, és számos egyéb nyelvi érdekességről is. A könyvet ajánljuk minden anyanyelvét szerető, annak felépítése, rendszere, változása, története iránt érdeklődő olvasónak.
Alkalmazott kommunikáció és vidékfejlesztés
A Kodolányi János Egyetem 2026. május 6-án megtartott konferenciájának absztraktkötete.
Az Alkalmazott kommunikáció és vidékfejlesztés című tudományos konferencia abból a felismerésből indult ki, hogy a 21. században a vidéki térségek fejlődésének egyik legfontosabb erőforrása már nem pusztán a természeti adottságokban, a gazdasági potenciálban vagy az infrastrukturális fejlesztésekben keresendő, hanem abban a tudásban és együttműködési képességben is, amelynek segítségével a helyi közösségek értékeiket felismerik, megőrzik és korszerű kommunikációs eszközökkel láthatóvá teszik.
Napjaink turizmusa alapvető átalakuláson megy keresztül. A tömegturizmus egyre inkább átadja helyét azoknak az élményközpontú, fenntartható és közösségalapú megoldásoknak, amelyek egyszerre szolgálják a látogatók élményeit, a helyi lakosság életminőségét és a természeti, valamint a kulturális örökség hosszú távú megőrzését. Ezzel párhuzamosan az alkalmazott kommunikáció szerepe is felértékelődik: a települések és térségek versenyképességét ma már jelentős mértékben meghatározza az, hogy képesek-e hiteles identitást kialakítani, közösségi részvételre épülő fejlesztéseket megvalósítani, valamint eredményesen megszólítani a különböző célcsoportokat.
TOVÁBB A KIADVÁNYHOZ ->







